6 perc olvasás

A marihuána orvosi története - Parte 1/2 | Cannapio

A kendermagok történetének első része: az ősi civilizációk botanikai felfedezései és a genetikai anyag korai alkalmazásai a neolitkortól az ókori Egyiptomig.

A kendernövény és az emberiség közötti kapcsolat története messze visszanyúlik az időben, egészen a neolitikus korszakig. Ez a különleges botanikai faj már az őskortól fogva lenyűgözte az embereket, akik fokozatosan felfedezték ennek a rendkívüli növénynek a sokrétű tulajdonságait és genetikai potenciálját.

A legkorábbi botanikai felfedezések

A gyűjtői magok története az ősi Babylonból eredeztethető, ahol az első dokumentált bizonyítékok kerültek elő. Azonban az igazi úttörő szerepet az ókori Kína töltötte be, ahol a kendert elsősorban ipari célokra hasznosították - ruhaanyagok, halászhálók és kötelek készítésére használták ezt a sokoldalú növényt.

A legkorábbi időkben a kender természetes élőhelyén, vadnövényként terjedt el, és az akkori népek fokozatosan ismerték meg ennek a növénynek a különleges genetikai tulajdonságait.

Ókori Kína: A botanikai tudás bölcsője

A kínai kultúrában a kendert má (jelentése: kender, merevség) vagy dáma (nagy, kiváló) néven ismerték. Taiwanon körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt már rostanyag előállítására használták ezt a növényt. Li Hui-Lin botanikus szerint: "A kender botanikai alkalmazása valószínűleg már a korai fejlődési szakaszban megkezdődött. Amióta az ősi népek tápanyagként fogyasztották a kendermagokat, már csak idő kérdése volt, hogy felfedezzék egyéb tulajdonságait is."

A legősibb botanikai szakkönyvben, a "Shennong Bencaojing"-ben részletesen leírták a cannabis genetikai jellemzőit. A növényeket 麻蕡 (mafen) vagy 麻勃 (mabo) néven említették. A hagyomány szerint a hetedik hónap hetedik napja volt a legmegfelelőbb időpont a növény tanulmányozására, míg a magokat a kilencedik hónapban gyűjtötték be.

A kínai források szerint a levelek és termések eltérő kémiai összetétellel rendelkeztek, mint a virágok és magok - ez a megfigyelés a korai genetikai ismeretek egyik bizonyítéka.

Hua Tuo úttörő kutatásai

A 3. század elején Hua Tuo, a legendás kínai orvos, először tanulmányozta részletesen a kender speciális genetikai profilját. Kenderport készített és bort kevert hozzá, ezzel létrehozva az első dokumentált kender-alapú preparátumot. A kínai anestezia kifejezés (má zui) maga is a kender ideogramjából és a bódító hatás jelzéséből tevődik össze.

Elizabeth Wayland Barber kutatásai szerint a kínai források "legalább Krisztus előtt 1000 évtől bizonyítják a kender különleges genetikai tulajdonságainak ismeretét".

A hagyományos kínai botanika ötvenes alapnövénye

A kender a hagyományos kínai botanika ötven alapvető növénye között szerepel, és különféle genetikai vonásai miatt tanulmányozzák. A növény minden része eltérő kémiai összetétellel és aromaprofillal rendelkezik.

A szárított virágok, termések, magok, olaj, levelek, szár, gyökerek és nedv mind különböző terpén- és kannabinoid-összetételt mutatnak. A virágok genetikai profilját 120 különböző variációban katalogizálták. A termések stimuláló jellegű genetikai vonásokkal rendelkeznek, míg túlzott koncentrációban pszichoaktív tulajdonságokat mutatnak.

A magok - értve ezalatt a termés fehér magvát - számos speciális genetikai jellemzővel bírnak: tonizáló, nyugtató, hashajtó és vizelethajtó profilokat mutatnak. Ezeket gyakran használják különleges ételkészítmények (kanji) alapanyagaként is.

Ókori Egyiptom botanikai öröksége

Az Ebers Papirusz (kb. Krisztus előtt 1550) részletesen dokumentálja a kender genetikai tulajdonságait. További papiruszok, amelyek III. Ramszesz uralkodása alatt (Kr.e. 1700) keletkeztek, szintén említik ezt a különleges növényt.

Az ókori egyiptomiak rendkívül kreatív módon használták fel a kender különböző genetikai vonásait. Például a szemfáradtság enyhítésére Kr.e. 2000 körül már alkalmazták ezt a növényt. Lise Manniche egyiptológus több egyiptomi szövegben talált utalásokat a "kender botanikai termesztésére", amelyek közül a legkorábbi a Kr.e. 18. századból származik.

A Ramesseum III. Papirusz botanikai leírásai

A Kr.e. 1700-ból származó papirusz szerint: "Petrezselyem, kender, kora reggel, harmatban, szemek mosására." Ez az egyik legkorábbi dokumentált leírás a kender speciális alkalmazásáról.

Ókori India és a szakrális botanika

Az indiai botanikai hagyományokban a kender pszichoaktív genetikai vonásai már jól ismertek voltak. A növény széleskörű tanulmányozása és alkalmazása szorosan kapcsolódott a vallási hagyományokhoz, amelyek szent erőt tulajdonítottak ennek a különleges növénynek.

India területén a kender genetikai sokfélesége és aromaprofiljainak gazdag spektruma különösen nagy figyelmet kapott a botanikusok körében.

Ókori Görögország növénytani felfedezései

Az ókori görögök elsősorban a kender gyógyító genetikai vonásait tanulmányozták. Lovak sebzéseinek kezelésénél alkalmazták, míg embereknél orrvérzés csillapítására használták. A kendermagokat szalagféreg eltávolítására alkalmazták.

A legkedveltebb módszer a kendermagok boros áztatása volt. Ez a forró extrakt különösen hatékonynak bizonyult füldugulás és az ebből eredő fájdalom kezelésére.

Az Kr.e. 5. században a görög történész, Hérodotosz leírta, hogyan használták a közép-keleti szkíták a kendert gőzfürdőkben.

Délkelet-Ázsia botanikai úttörői

A régió lakói voltak az elsők, akik felfedezték a kender vizelethajtó, hányáscsillapító, görcsoldó, fájdalomcsillapító és lázcsillapító genetikai profilját. Évszázadokon keresztül használták "Kopi Kapuganja" néven különféle ételek, italok és relaxációs preparátumok formájában.

Megjegyzés: A cikkben említett magok kizárólag gyűjtői célokat szolgálnak, botanikai és genetikai tanulmányozásra. A Cannapio gyűjtői magokat kínál, amelyek aromaprofilja és genetikai vonásai tudományos érdeklődésre tarthatnak számot.