
A kendernövény és az emberiség közötti kapcsolat története messze visszanyúlik az időben, egészen a neolitikus korszakig. Ez a különleges botanikai faj már az őskortól fogva lenyűgözte az embereket, akik fokozatosan felfedezték ennek a rendkívüli növénynek a sokrétű tulajdonságait és genetikai potenciálját.
A legkorábbi botanikai felfedezések
A gyűjtői magok története az ősi Babylonból eredeztethető, ahol az első dokumentált bizonyítékok kerültek elő. Azonban az igazi úttörő szerepet az ókori Kína töltötte be, ahol a kendert elsősorban ipari célokra hasznosították - ruhaanyagok, halászhálók és kötelek készítésére használták ezt a sokoldalú növényt.
A legkorábbi időkben a kender természetes élőhelyén, vadnövényként terjedt el, és az akkori népek fokozatosan ismerték meg ennek a növénynek a különleges genetikai tulajdonságait.
Ókori Kína: A botanikai tudás bölcsője
A kínai kultúrában a kendert má (jelentése: kender, merevség) vagy dáma (nagy, kiváló) néven ismerték. Taiwanon körülbelül 10 ezer évvel ezelőtt már rostanyag előállítására használták ezt a növényt. Li Hui-Lin botanikus szerint: "A kender botanikai alkalmazása valószínűleg már a korai fejlődési szakaszban megkezdődött. Amióta az ősi népek tápanyagként fogyasztották a kendermagokat, már csak idő kérdése volt, hogy felfedezzék egyéb tulajdonságait is."
A legősibb botanikai szakkönyvben, a "Shennong Bencaojing"-ben részletesen leírták a cannabis genetikai jellemzőit. A növényeket 麻蕡 (mafen) vagy 麻勃 (mabo) néven említették. A hagyomány szerint a hetedik hónap hetedik napja volt a legmegfelelőbb időpont a növény tanulmányozására, míg a magokat a kilencedik hónapban gyűjtötték be.
A kínai források szerint a levelek és termések eltérő kémiai összetétellel rendelkeztek, mint a virágok és magok - ez a megfigyelés a korai genetikai ismeretek egyik bizonyítéka.
Hua Tuo úttörő kutatásai
A 3. század elején Hua Tuo, a legendás kínai orvos, először tanulmányozta részletesen a kender speciális genetikai profilját. Kenderport készített és bort kevert hozzá, ezzel létrehozva az első dokumentált kender-alapú preparátumot. A kínai anestezia kifejezés (má zui) maga is a kender ideogramjából és a bódító hatás jelzéséből tevődik össze.
Elizabeth Wayland Barber kutatásai szerint a kínai források "legalább Krisztus előtt 1000 évtől bizonyítják a kender különleges genetikai tulajdonságainak ismeretét".
A hagyományos kínai botanika ötvenes alapnövénye
A kender a hagyományos kínai botanika ötven alapvető növénye között szerepel, és különféle genetikai vonásai miatt tanulmányozzák. A növény minden része eltérő kémiai összetétellel és aromaprofillal rendelkezik.
A szárított virágok, termések, magok, olaj, levelek, szár, gyökerek és nedv mind különböző terpén- és kannabinoid-összetételt mutatnak. A virágok genetikai profilját 120 különböző variációban katalogizálták. A termések stimuláló jellegű genetikai vonásokkal rendelkeznek, míg túlzott koncentrációban pszichoaktív tulajdonságokat mutatnak.
A magok - értve ezalatt a termés fehér magvát - számos speciális genetikai jellemzővel bírnak: tonizáló, nyugtató, hashajtó és vizelethajtó profilokat mutatnak. Ezeket gyakran használják különleges ételkészítmények (kanji) alapanyagaként is.
Ókori Egyiptom botanikai öröksége
Az Ebers Papirusz (kb. Krisztus előtt 1550) részletesen dokumentálja a kender genetikai tulajdonságait. További papiruszok, amelyek III. Ramszesz uralkodása alatt (Kr.e. 1700) keletkeztek, szintén említik ezt a különleges növényt.
Az ókori egyiptomiak rendkívül kreatív módon használták fel a kender különböző genetikai vonásait. Például a szemfáradtság enyhítésére Kr.e. 2000 körül már alkalmazták ezt a növényt. Lise Manniche egyiptológus több egyiptomi szövegben talált utalásokat a "kender botanikai termesztésére", amelyek közül a legkorábbi a Kr.e. 18. századból származik.
A Ramesseum III. Papirusz botanikai leírásai
A Kr.e. 1700-ból származó papirusz szerint: "Petrezselyem, kender, kora reggel, harmatban, szemek mosására." Ez az egyik legkorábbi dokumentált leírás a kender speciális alkalmazásáról.
Ókori India és a szakrális botanika
Az indiai botanikai hagyományokban a kender pszichoaktív genetikai vonásai már jól ismertek voltak. A növény széleskörű tanulmányozása és alkalmazása szorosan kapcsolódott a vallási hagyományokhoz, amelyek szent erőt tulajdonítottak ennek a különleges növénynek.
India területén a kender genetikai sokfélesége és aromaprofiljainak gazdag spektruma különösen nagy figyelmet kapott a botanikusok körében.
Ókori Görögország növénytani felfedezései
Az ókori görögök elsősorban a kender gyógyító genetikai vonásait tanulmányozták. Lovak sebzéseinek kezelésénél alkalmazták, míg embereknél orrvérzés csillapítására használták. A kendermagokat szalagféreg eltávolítására alkalmazták.
A legkedveltebb módszer a kendermagok boros áztatása volt. Ez a forró extrakt különösen hatékonynak bizonyult füldugulás és az ebből eredő fájdalom kezelésére.
Az Kr.e. 5. században a görög történész, Hérodotosz leírta, hogyan használták a közép-keleti szkíták a kendert gőzfürdőkben.
Délkelet-Ázsia botanikai úttörői
A régió lakói voltak az elsők, akik felfedezték a kender vizelethajtó, hányáscsillapító, görcsoldó, fájdalomcsillapító és lázcsillapító genetikai profilját. Évszázadokon keresztül használták "Kopi Kapuganja" néven különféle ételek, italok és relaxációs preparátumok formájában.
Megjegyzés: A cikkben említett magok kizárólag gyűjtői célokat szolgálnak, botanikai és genetikai tanulmányozásra. A Cannapio gyűjtői magokat kínál, amelyek aromaprofilja és genetikai vonásai tudományos érdeklődésre tarthatnak számot.



