
A kender botanikai öröksége az emberiség történetében
A kender genetikai vonalai évezredeken át kísérték az emberi civilizációt, gazdag botanikai örökséget hagyva maguk után. A legkorábbi feljegyzések szerint a kender használatának gyökerei az ősi Babilonig nyúlnak vissza, azonban Kína területén érte el a legnagyobb fejlődést. Már i.e. 3000 körül a kínai civilizáció széles körben kultiválta ezt a növényt, elsősorban rostjai miatt, amelyekből köteleket, halászhálókat és szöveteket készítettek.
A kender rostjaiból rendkívül tartós papírt is előállítottak. Napjainkig fennmaradtak olyan írások i.e. 1500-2000 körülről, amelyek a korabeli kínai kender termesztésről tanúskodnak. Akkoriban a rizs, árpa, köles, szójabab és természetesen a kender képezte a legfontosabb növényi kultúrákat. A genetikai diverzitás szempontjából különösen érdekes, hogy csak később, i.e. 2. században váltották fel más, gazdaságilag jövedelmezőbb növényekkel.
Genetikai sokféleség és aromaprofilok a világban
India területén gazdag tapasztalatok halmozódtak fel a kender különböző genetikai vonalainak megismerésében. Itt elsősorban a virágzatok gyantájának kinyerésére specializálódtak, amely egyedi kémiai összetételével tűnt ki. Ez a hagyomány máig fennmaradt, és vallási célokat szolgál Indiában.
Míg az ókori Egyiptom és Görögország kevés tapasztalatot szerzett a kender genetikájával kapcsolatban, addig a kelták, vikingek és trákok között széles körben elterjedt volt. Évszázadokon át hasznosították a rost előnyös tulajdonságait: ruhák, cipők, vásznak, kötelek, könyvek, térképek, papírfeljegyzések, ágynemű és újságok készítéséhez. A magolajat különféle festékek, lakkok és világító olajok előállításához használták. Őseink tudták, hogy a magvak magas fehérjetartalommal rendelkeznek, ezért táplálékforrásként is beépítették az étrendbe.
Terpének és kannabinoidok az orvoslásban
A kender genetikai anyagai fontos szerepet játszottak a hagyományos gyógyászatban is. Kínában székrekedés, malária, reuma kezelésére, valamint érzéstelenítésre és menstruációs problémák enyhítésére alkalmazták. Indiában az orvosok sárgaság, lepra, vérszegénység, tbc, asztma, kolika és étvágytalanság esetén használták fel a növény különböző genetikai vonalainak tulajdonságait. A csehek leveleket használtak borogatásokhoz, ecettel és borókabogyóval kombinálva fejfájás ellen.
Cseh és morva botanikai hagyományok
A kender genetikai anyagai feltehetően a Földközi-tenger vidékéről vagy még távolabbi helyekről érkeztek Csehországba. A pontos dátum ismeretlen, azonban a brünni Klobouky közelében talált régészeti kendermag-leletek tanúsága szerint már a 8. században használták itt ezt a növényt.
Csehországban és Morvaországban elsősorban textilipari célokra termesztették, a len és gyapjú mellett. Főként Dél-Csehországban és Morvaországban találtak kiváló termesztési körülményeket. A hím növényeket egy hónappal korábban takarították be, mint a nőstényeket, amelyeket érésig hagytak. A betakarítás után a hím kender szárakat egy hétig vízbe helyezték, napfénytől védett helyen.
A nőstény növényeket ősszel takarították be. Kévékbe kötötték és a szántóföldön hagyták száradni. Ezután a növényeket sűrű vasfésűkkel megtisztították a magvaktól, majd a kévéket vízbe helyezték (akár 3 hétnél is tovább). Az áztatási folyamatot újabb szárítás követte. A pazderna nevű épületekben - amelyekben gyakran a falu szegény lakói laktak - mesterségesen szárították a rostokat.
A kinyert magvakkal mit kezdtek az emberek? A magvak egy részét étolaj préselésére használták, egy részét világító olajnak, valamit elraktároztak a következő évi vetéshez, és egy részt táplálékként fogyasztottak. A hulladék sem veszett kárba: állati alomként vagy építési szigetelésként hasznosították.
Európai genetikai vonalak terjedése
A kender genetikai anyagai két útvonalalon terjedtek el Európában. Dél-Oroszországból Litvánián át Észak-Németországba, Svédországba, Hollandiába és Angliába. Másrészt Perzsiából a Kaszpi-tenger partján át Tádzsikisztánon keresztül Görögországba, Olaszországba, Dél-Franciaországba, végül Közép- és Nyugat-Európába.
VIII. Henrik uralkodása alatt Angliában jelentős fellendülés következett be a kender termesztésében. Henrik lánya, Erzsébet alatt (1558-tól) meredeken megnőtt az érdeklődés e növény iránt. Később a brit újvilági gyarmatokra is eljutott. Németországban a 17. században érte el nagyobb hírnévét.
A kender Európa tengeri nagyhatalmainak főbb növényévé vált, elsősorban rostjainak népszerűsége miatt.
Modern botanikai kutatás és gyűjtői értékek
A jelenlegi botanikai tudományosság két fő kender típust különböztet meg: a technikai és az úgynevezett közönséges kendereket. A technikai változatokat gyógyszerek, kenőcsök, parfümök, szigetelőanyagok és takarmányok előállítására használják. Bár elvesztette korábbi kiemelt szerepét, genetikai sokfélesége továbbra is lenyűgöző botanikai értéket képvisel.
A kender genetikai vonalainak tanulmányozása a terpének és kannabinoidok kémiai összetételének megértése szempontjából is rendkívül értékes. Az aromaprofiljuk és genetikai tulajdonságaik kutatása kontinensek között mutat különbségeket, amely a gyűjtők számára izgalmas botanikai örökséget jelent.
Megjegyzés: A gyűjtői magok kizárólag tudományos és botanikai gyűjtési célokat szolgálnak, összhangban a magyar jogszabályokkal.



