A kannabisz eredete és elterjedése világszerte

Cannapio magokSaját márkánkMegnézem ›Tipp a cikkhezAuto Banana OG Kush - autoflowering magok 5 db Cannapio7 406 FtMegnézem ›Tipp a cikkhezAuto Pure Haze - 3 db Prémium Autóvirágzó Magvak | Cannapio3 531 FtMegnézem ›

Honnan származik a kannabisz?

Vad kannabiszszármazik valószínűleg Közép-Ázsiából - Kína, Mongólia, Oroszország, Kazahsztán, Pakisztán és India egyes részeiről. Az emberek körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdtek földműveléssel foglalkozni, és úgy gondolják, hogy 5 000 és 6 000 évvel ezelőtt kezdtek kannabiszt termeszteni. A történelem előtti időkben, amikor a klíma felmelegedett és az emberek vándorolni kezdtek, magukkal vitték a „füvet” különböző tájakra.

Úgygondolják, hogya kannabisz Közép-Ázsiából terjedt el a Közel-Keletre, Afrika keleti partjára és Délkelet-Ázsiába. Több száz évvel később végül eljutottEurópába és Amerikába.

Bizonyos területeken különböző kannabiszfajták - helyi tájfajták - kezdtekkialakulni . Ezeket a fajtákat, mint például a Hindukus tájfajtát (amely a pakisztáni és afganisztáni Kus-hegységből származik), a régió éghajlata, földrajza, talaja és környezete befolyásolja.

A kannabisz az ókori Kínában

Avilág legrégebbi orvosi írása, aPen-ts'ao-ching, először a Han-dinasztia idején, a 2. század végén vált ismertté, de régi szövegekből állították össze. Shennong császárra hivatkozik, a kínai orvoslás megalapítójára, aki legalább i. e. 2000 körül élt, és felismerte a kannabisz előnyeit több mint 100 betegség esetén. A Pen-ts'ao-ching a kannabisz mint gyógyászati szer legkorábbi feljegyzése, amely kiemeli anövény gyógyító potenciálját és biztonságos alkalmazását.

A kínai orvoslás a jin és jang elvein alapul, és a kannabiszt olyan gyógyszernek tekintik, amely helyreállítja a jint, és segít az olyan betegségekben, mint a köszvény, reumás fájdalmak, székrekedés, malária és nőgyógyászati rendellenességek.

2019-ben a kutatók egy fa tárgyat fedeztek fel, amely körülbelül i. e. 1500-ra nyúlik vissza.

Tíz ilyen tárgyat találtak egy temetkezési helyen Kína keleti Pamír régiójában, ami arra utal, hogy egy temetkezési rituálé részei voltak . Ezek a „máglyák” fadarabokból álltak, amelyekbe mély lyukakat faragtak, és a bennük talált elszenesedett maradványok kannabinoidok nyomait tartalmazták. Kannabiszt és izzó köveket helyeztek ezekbe a tárgyakba, és a füstöt belélegezték.

A kannabisz növény növekedési szakaszai.

A kannabisz Indiában : Kannabisz: Szent gyógyszer és ajurvéda

A kannabisz kiemelkedő helyet foglal el az Atharvavédában, a szent szanszkrit írások gyűjteményében, amely legalább i. e. 800-ban, ha nem korábban keletkezett. A szövegben a kannabiszt az öt szent növény egyikeként említik, amelynek orvosi felhasználása összefonódik a vallási és rituális gyakorlatokkal. Elismertéka boldogság forrásaként és az öröm és szabadság hordozójaként.

A növényt a Susrita Samhitaban is leírták , az ajurvéda orvoslás egyik alapvető szövegében, amely i. e. 800 körül keletkezett, és amelyben bemutatják anövény számos gyógyászati tulajdonságát. A kannabiszt aterápiák elképesztően széles körére használták : többek között mint étvágygerjesztő, fájdalomcsillapító, érzéstelenítő, görcsoldó és parazitaellenes szer.

A bhang, egy kenderből készült ital, meleg tejből, diófélékből és fűszerekből, általános gyógymód volt a betegségekre, és Shiva isten kedvenc italának is számított. A bhangot nagyon hatékony szernek tartották a szorongás ellen, és ma is fogyasztják szakrális összefüggésekben, például a Holi fesztivál idején.

A kannabisz az ókori Egyiptomban

A történészek szerint a kannabisz Közép-Ázsiából érkezett Egyiptomba. Az i. e. 1550-ből származó, papiruszra írt orvosi feljegyzések .kiemelik a növény gyulladáscsökkentő tulajdonságait és annak szülészetihasználatát. Azegyiptomiak kreatív módon adták be a kannabiszt - szájon és bőrön keresztül, de végbélen, hüvelyen és szembe is..

Sok tudós úgy véli, hogy a „shemshemet” szó, amely sok egyiptomi hieroglifában előfordul, egy olyan növényre utal, amelyet kötelek készítésére és gyógyszerként is használtak - valószínűleg a kannabisz. A növény maradványait a fáraók sírjaiban is megtalálták , köztük Ehnaton vagy IV. Amenhotep sírjában, aki i. e. 1335 körül élt, és II. Ramszeszében, aki i. e. 1303-1212 között élt.

A kannabisz Közép-Ázsiában

A szkíták egy ősi nomád nép voltak, akik i. e. 600 és i. sz. 400 között egy hatalmas területen éltek Közép-Ázsiában, a Fekete-tenger és Szibéria között. Agörög történész, Hérodotosz beszámolt egy„szkíta gőzfürdőről”, amely során az emberek sátrakban ültek, és kendert és forró köveket helyeztek fa tűzhelyekbe - talán ez volt avilág első feljegyzett gőzfürdője.

Az Altaj-hegységben, Dél-Szibériában megtalálták egy nő mumifikálódott holttestét, amelyet körülbelül i. e. 500-ra datáltak. „Szibériai jégleánynak” nevezték el, és egy zacskó kenderrel temették el. Egy közelmúltban végzett MRI-vizsgálat kimutatta, hogy mellrákban szenvedett; a tudósok feltételezik, hogy kannabiszt szedett a betegsége ellen.

A kannabisz Görögországban és Rómában

A görögök és a rómaiak gyakran használták a kannabiszt kötelek és vitorlák készítésére, és az orvosi kannabisz legkorábbi fennmaradt említése a görögöknél aDe materia medica című könyvben található, amelyet az orvos Dioszkoridész írt az első században. Dioszkoridész dicséri a növényt, mint fülfájás elleni gyógymódot, és pontos utasításokat ad a kannabiszgyógyszer elkészítéséhez fiatal, zöld kannabiszmagok levének formájában.

Dioszkoridésznek a kannabisz orvosságként való elismerését követte Idősebb Plinius bejegyzése a Naturalis Historiában i. sz. 77-ben. Ebben Plinius leírja a kannabisz orvosi felhasználását ízületi fájdalmak, köszvény és égési sérülések esetén.

A kannabisz az arab és perzsa világban

Néhány száz évvel később az arab tudósok, al-Majusi (aki i. sz. 1000 körül élt) és al-Badri (aki a 15. században élt) egy olyan területen, amely egykor a Római Birodalomhoz tartozott, a kannabiszt hatékony szerként jelölték meg az epilepszia ellen. Ezen kívül Avicenna, egy nagyra becsült perzsa tudós, aki i. sz. 1025-ben adta ki híres Orvostudományi kánonját, a kannabiszt hasznosnak ismerte ela fájdalom, köszvény, duzzanat, fertőzött sebek és szemgyulladás elleni szerként.

A perzsa tudósok voltak az elsők között, akik megállapították, hogy a kis mennyiségű THC pozitív hatásokkal járhat, míg a nagy mennyiség más, esetleg negatív hatásokat válthat ki.

Úgygondolják, hogy az első kannabisz-csemege Marokkóból származik: A mahjoun, egy hasisszal töltött édes csemege. A hagyományos változat füge, datolya és hasis pasztájából áll, amelyet diófélékkel és más aromákkal, például mézzel, rózsavízzel, tengeri sóval, kurkumával, kardamommal, gyömbérrel, fahéjjal és levendulával dúsítanak.

A kannabisz Afrikában

Általánosan elfogadott, hogy a növényt arab kereskedők hozták Kelet-Afrikába Indiából és a Közel-Keletről, legalábbis a 14. század óta. Ismert, hogya kannabisz a Brazíliába hurcolt rabszolgák kultúrájának része volt, és valószínűleg Afrikából, különösen a mai Angola területéről hozták magukkal.

A kannabisz Európában

A kannabisz a szkítákon keresztül juthatott el Közép-Ázsiából Európába, és a növény valószínűleg a „bronzúton”, amely később Selyemútkéntvált ismertté, keletről nyugatra utazott . A kannabiszt germán sírokban is megtalálták , amelyek i. e. 500-ra nyúlnak vissza.

Az angolszász Old English Herbarium a 11. században íródott, és az egyik legkorábbi szöveg volt, amely dokumentálta a kannabisz használatát Európában. A Herbarium a kannabiszt altató- és fájdalomcsillapító szerként írja le, és köszvény, húgyúti fertőzések, szülési problémák és fogyás esetén is használták.

A kannabiszt a német Hildegard von Bingen orvosi írásai is említik, aki a 12. században élt látnok, tudós, orvos és apátnő volt.

További utalások a kannabiszra találhatók egy pápai bullában , amelyet VIII. Ince pápa adott ki 1484-ben ,és amely elítéli a növényt. Úgy gondolják azonban, hogy több tengeri köztársaság figyelmen kívül hagyta a növényt, mert anövény rostjaira támaszkodtak a kötelek és vitorlák készítéséhez. Az olasz reneszánsz idején a kendert papír és vászon készítésére használták.

A kender orvosi felhasználását Angliában már 1500 körül, a Tudorok uralkodása alatt említették orvosi szövegek.

Akannabisz pszichoaktív hatása miatti elszívása, különösen ahasisé, Európában Napóleon 1798-as egyiptomi hadjárata után vált népszerűvé, amikor a francia katonákat hasis használatára ösztönözték. Miután a növényt hazavitték, a kannabisz használata az újkorban elterjedt egész Európában, ahol a betegségek széles skálájának kezelésére használták.

Hogyan terjedt el a marihuána Amerikában?

A kannabisz különböző útvonalakon jutott át az Atlanti-óceánon Amerikába, de valószínűleg először az 1500-as évek elején jelent meg, amikor Hernán Cortés és spanyol katonái megszállták Mexikót. Pedro Cuadrado katona és barátja sikeresen kannabiszt kezdtek termeszteniott. 1550-ben azonban a spanyol kormányzó korlátozta a termelést, mert a helyiek mámorító hatása miatt használták a növényt, ahelyett, hogy kötelek és textíliák készítésére használták volna..

Mivel agyorsan növő növény, amelyet könnyű termeszteni és sokféleképpen lehet felhasználni, a kendert széles körben termesztették a gyarmati Amerikában és a délnyugati spanyol missziókban. A 16. század elején a Virginia, Massachusetts és Connecticut gyarmatokkötelezték a gazdákat, hogy kendert termesszenek.

Tovább északra, a 13 gyarmaton I. Jakab angol király 1611-ben királyi rendeletet adott ki, amely agyarmatosítókat a virginiai Jamestownban akender termesztésére kötelezte. A kender sok gyarmatosító számára értékes haszonnövény volt, mivel kötelek, vitorlák, ruházat, textíliák és más anyagok készítésére lehetett használni.

Mint már említettük, úgy gondolják, hogy a kender a 16. századbanrabszolgává tett afrikaiak által jutott elDél-Amerikába, különösen Brazíliába. Úgy vélik, hogy a rabszolgaság 1834-es eltörlése után a brit gyarmatokon indiai szolgák hozták a kendert a Karib-térségbe. A marihuána különösen népszerűvé vált Jamaikán, amely akkor brit gyarmat volt, ahol ma is gyakran fogyasztják . A történelemről többet megtudhat a Leafly oldalán.

Az orvosi kannabisz a 19. és a korai 20. században

A kannabisz iránti növekvő érdeklődéssel a 19. században anyugati orvoslás is felfigyelt anövényre, amikor William O'Shaughnessy ír orvos 1839-ben kiadta aOn the Preparations of the Indian Hemp, or Gunjah című könyvét . Indiában dolgozott, ahol a növénnyel és annak felhasználási módjaival kísérletezett, és megállapította annak sikerességét a reuma, görcsök, valamint merevgörcs és veszettség okozta rohamok kezelésében .

Franciaországban a pszichiáter, Jacques-Joseph Moreau hasissal kísérletezett, mert úgy vélte, hogy segíthet az elmebetegségek kezelésében. Moreau írt egy könyvet Haschisch és elmebetegség címmel. O'Shaughnessy és Moreau munkája jelentős hatással volt a nyugati orvoslásra.

A 19. század második felében több mint 100 tanulmányt végeztek a növényről , és az USA és Európa gyógyszergyártó cégei kannabisz-tinktúrákat kezdtek gyártani és árusítani. A kannabiszt tartalmazó gyógyszerek hozzáférhetővé váltak a nagyközönség számára, és sok márka azt állította, hogy különféle betegségeket képes meggyógyítani.

A 19. század végén és a 20. század elején a kannabiszról alkotott nézetek változni kezdtek, és sok ország, elsősorban az USA, betiltotta a növényt. Ma ismét sok ország fordul a növény felé, elsősorbangyógyító ereje miatt.

Szeretne első kézből többet megtudni a kannabisz orvosi előnyeiről? Készítsen például orvosi kannabiszkenőcsöt a saját termesztésű kannabisz növényéből ! A hatályos jogszabályok szerint legális a legfeljebb 1% THC-t tartalmazó magvak termesztése.