13 perc olvasás

Kannabisz és mentális egészség: genetika és tudomány

A kannabisz és mentális egészség közötti kapcsolat vizsgálata: a tudományos kutatások rámutatnak a cannabinoidok összetett hatásaira. Gyűjtői magok genetikai profiljai és terpén összetétele.
  • Zach Walsh sok időt tölt a kannabiszhasználat, a mentális egészség és a függőség közötti összefüggések kutatásával
  • “Minden gyógyszernek megvannak a kockázatai és az előnyei is. De a kendernek még mindig ott a stigmája.” Zach Walsh

Kanadában, ahol lassan, de biztosan haladnak a kender legalizálása felé, növekszik az érdeklődés az orvosi felhasználása iránt, különösen a mentális betegségek területén. Talán azért is, mert ez a probléma minden ötödik kanadai állampolgárt érint.

Azok, akik mentális betegségben szenvednek, azért használják a kendert, hogy enyhítsék a tüneteiket, vagy éppen azért használják, mert valamilyen mentális betegségben szenvednek?

A valóság az, hogy a dohány és az alkohol mellett a kender a legelterjedtebb pszichoaktív anyag, amelyet a nagyközönség használ, ezért elkerülhetetlen, hogy a kender és a mentális betegségek esetleges átfedése az orvosokhoz intézett kérdések számának növekedéséhez vezessen.

És mégis, a legtöbb beteg hasonló tapasztalaton osztozik: amikor megkérdezik az orvost, hogy a kannabisz használata segíthetne-e a mentális betegségükön, ezt a kérdést általában gyorsan lesöprik az asztalról. A kender magán viseli a tiltott drog stigmáját, és még sokáig tart, amíg megszabadul tőle. Ezért amikor a kenderről és a mentális betegségek kezeléséről van szó, vannak, akik ezt a helyzetet a tyúk és a tojás rejtvényéhez hasonlítják. Azok, akik mentális betegségben szenvednek, azért használják a kendert, hogy enyhítsék a tüneteiket, vagy éppen azért használják, mert valamilyen mentális betegségben szenvednek?

Mivel a kutatás ezen a területen minimális, és az orvosok gyakran nem egységesek, az információk nem hivatalosak, és főleg beteg emberek vallomásaiból származnak.

A torontói fotós és aktivista, Andy Lee a kendert beszélgetésterápiával kombinálva használja depresszió és szorongás kezelésére. Erre a kombinációra akkor jött rá, miután kipróbálta az antidepresszánsokat, és rájött, hogy azok nem segítenek rajta.

Az orvosa egyértelműen jelezte, hogy ellenzi a mentális betegségek kannabisszal történő kezelését, ezért Lee úgy döntött, hogy másik orvost keres, akinek nem volt problémája a felírással. “Tudom, hogy ez kényes téma és tabu, de nekem segített” – mondja.

Lee most a kender és a mentális egészség védelmében tevékenykedik.

“Tudom, hogy ez kényes téma, de nekem segített.” – Andy Lee a depresszió kannabisszal történő kezeléséről

Annak ellenére, hogy talált egy számára segítő kezelést, elismeri, hogy bizonyos kockázatok fennállnak, ha a kendert túlzott mennyiségben használják. “Ez egy gyógyító növény, de nem szabad visszaélni vele, és természetesnek venni” – mondja. “Olyan, mint az antibiotikumok: minél jobban hozzászokik a szervezet, annál kevesebb pozitív hatást fejt ki.”

Claire Gabereau egyetért. A vancouveri jelmeztervező hosszú évekig szívott kendert. Amikor depressziót és borderline személyiségzavart diagnosztizáltak nála, az orvosa határozottan figyelmeztette a kannabisz használata miatt. A pszichiátere azonban nyitottabb volt, és soha nem kritizálta a szokásai miatt. A probléma akkor merült fel, amikor egy további vizsgálat azt mutatta, hogy szerhasználati zavarban szenved. Úgy döntött, hogy nem kezd el antidepresszánsokat szedni, és józan marad.

“Nem tetszett, hogy a pszichiáterem olyasmit mondott, hogy ‘a józanság jó lehet Önnek, itt van egy csomó gyógyszer’” – kommentálja Gabereau.

Három hónapja annak, hogy Gabereau változtatott a szokásain, és a depressziója és szorongása enyhülni kezdett. “Nem akarok visszatérni ahhoz, hogy megint olyan sokat szívjak, mert biztosan paranoid lennék és szoronganék” – mondja. “A kender mindenképpen használható eszközként és gyógyszerként, de mivel túl sokáig visszaéltem vele, számomra elveszítette az értékét és jelentőségét.”

Kannabisz és mentális egészség: genetika és tudomány

Felbecsülhetetlen értékű kutatás Izraelből

A legtöbb tudós egyetért abban, hogy a kenderben található, kannabinoidokként ismert vegyületek egyértelmű hatással vannak az emberi biológiára. Ami a kutatásokat illeti, amelyek azt vizsgálják, hogy a kender milyen szerepet játszhat a mentális betegségek kezelésében, még mindig sok hiányosság van. Főleg az Egyesült Államokban, ahol a kutatást elnyomja a kender helyzete, amelyet az első osztályú kábítószerek közé sorolnak.

Shaul Lev-Ran tel-avivi pszichiáter, aki a függőségekre specializálódott. A kannabiszhasználat pszichiátriai vonatkozásaira, valamint a fájdalom, a mentális zavarok és a függőség kockázata közötti összefüggésekre összpontosít.

Rendszeresen kezel olyan betegeket, akik mentális zavarokban és kannabiszhasználati zavarban is szenvednek. Amikor az Egyesült Államokban és Kanadában változni kezdett a kendert körülvevő jogszabály és szabályozás, még mélyebben kezdett el foglalkozni a mentális egészség és a kender közötti kapcsolattal.

Szaktudása ellenére azonban Lev-Ran elismeri, hogy a tyúk és a tojás elméletét illetően, hogy mi volt előbb, a mentális betegség vagy a kenderfüggőség, nem jutott egyértelmű következtetésre. “Ez bonyolult, nagyon sok módszertani probléma van, amelyek meghiúsítják a törekvésünket, hogy a legésszerűbb eredményeket kapjuk a kérdéseinkre” – mondja.

2013-ban Lev-Ran kutatást végzett a Torontói Függőségi és Mentális Egészségügyi Központon (CAMH) keresztül. Ez a tanulmány az Országos Alkohol- és Alkoholizmus-visszaélés Intézete (NIAAA) által gyűjtött korpuszadatokat használta, és több mint 43 000 ember keresztmetszeti vizsgálata volt, a legnagyobb epidemiológiai vizsgálat a mentális zavarokról és a szerhasználatról. Lev-Ran megállapította, hogy a mentális zavarral küzdőknél több mint hétszer nagyobb valószínűséggel használnak kendert hetente, mint azoknál, akik nem betegek.

Még konkrétabban, a tanulmány a kannabiszhasználat és -fogyasztás értékeinek különbségeit vizsgálta a mentális betegségben szenvedők és az egészségesek között. A kutatás a mentális betegségek számán, típusán és a kenderfogyasztás intenzitásán alapult. Lev-Ran éppen a fogyasztott mennyiség számszerűsítését tartja nehéznek. Az alkohollal ellentétben a kender adagolása nem szabványosított.

“Lev-Ran megállapította, hogy a mentális zavarral küzdőknél több mint hétszer nagyobb valószínűséggel használnak kendert hetente, mint azoknál, akik nem betegek.”

“Beszélhetünk a gyakoriságról és beszélhetünk az adagolásról, de egyik sem szabványosított” – magyarázza. “Ha naponta két jointot szívok el alacsony THC-tartalommal, az egy dolog. De ha skunkot vagy magas THC-tartalmú jointot szívok, és egy nagy jointot, amely nincs dohánnyal keverve, úgy tűnhet, hogy hasonló, de nem az, nagy különbség van köztük.”

Ezt követte Lev-Ran meta-analízise, amelyet több ezer már meglévő tanulmányból állított össze, és amelyből megállapította, hogy a kendert használók hajlamosabbak a depresszió kialakulására. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy sok tanulmányban, amelyekből a meta-analízist összeállították, nem vettek figyelembe bizonyos tényezőket, például a gyermekkori neveltetést és a szerhasználat családi előzményeit.

2016-ban Lev-Ran további kutatást végzett, amelyben olyan emberekre összpontosított, akik soha nem szenvedtek depresszióban, mind a kannabiszhasználók, mind azok körében, akik nem kaptak kendert. A kutatásból az derült ki, hogy azok a használók, akik soha nem szenvedtek depresszióban, nagyobb veszélynek vannak kitéve, hogy mentális zavar alakuljon ki náluk, mint azok, akik nem kaptak kendert. A kutatás az Országos Alkohol- és Alkoholizmus-visszaélés Intézetének adatait is elemezte, és ezúttal 34 000 egyént figyeltek meg, akik már 2013-ban részt vettek.

Lev-Ran megállapította, hogy a kannabiszhasználat rendszerességétől (vagy rendszertelenségétől) függetlenül nem mutatkozott különbség a depresszió arányai között. Ezzel szemben azok, akik depresszióban szenvedtek, hajlamosabbak voltak arra, hogy elkezdjék használni a kendert, szemben azokkal, akik nem voltak depressziósak.

“Azt mondhatjuk, hogy a kender nem nagyon káros, de ugyanakkor nem is nagyon segít.” – Shaul Lev-Ran

Következő lépésként Lev-Ran azt vizsgálta, hogy a kender segít-e a depressziós embereknek. Depresszióban szenvedő embereket vizsgált, mind azokat, akik kannabiszt használtak, mind azokat, akik nem kaptak belőle, és arra jutott, hogy a két csoport között csak elenyésző különbségek vannak. Ez egy olyan következtetés, amely kétféleképpen értelmezhető.

“Azt mondhatjuk, hogy a kender nem nagyon káros, de ugyanakkor nem is nagyon segít” – mondja, és megjegyzi, hogy ez a következtetés csak egyetlen tanulmányon alapul. “De ez megmutatja, hogyan közelítünk ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatához.”

A kender és a mentális betegségekre gyakorolt hatásának kutatását bonyolítja az a tény, hogy ez nem csak egy általános anyag. Több ezer fajta létezik, és minden növény több száz kémiai vegyületet tartalmaz, mint például a kannabinoidok és a terpének.

“Világos, hogy nem egyetlen konkrét vegyületről beszélünk” – mondja. “Tehát az, hogy minden kannabiszhasználót egy kalap alá vegyünk, egészen nevetséges.”

A pszichés zavarokkal, például a bipoláris zavarral vagy a skizofréniával kapcsolatos kutatás egyértelműbb. A kender kiváltója ezeknek a betegségeknek, és súlyosbodásukhoz is vezethet. Bármely betegség vagy zavar kockázatát azonban a hajlamok és a kockázati tényezőknek való kitettség kombinációja jelenti. Azoknál, akiknek örökletes hajlamuk van a skizofréniára, és kendert használnak, különösen serdülőkorban, nő a mentális betegség kialakulásának kockázata.


Kannabisz és mentális egészség: genetika és tudomány

A PTSD utat tör magának

Zach Walsh sok időt tölt a kannabiszhasználat, a mentális egészség és a függőség közötti összefüggések kutatásával. A Brit Kolumbiai Egyetem pszichológia docenseként egy kutatólaboratóriumot felügyel, ahol a kendert orvosi és “rekreációs” célokra vizsgálják.

Walsh azt mondja, hogy az egyetlen módja annak, hogy valóban kiderüljön, hogy a mentális betegségeket a kannabiszhasználat okozza-e, vagy fordítva működik, az emberek követése már kiskoruktól kezdve. Ez azért van, mert a legtöbb ember nagyjából ugyanabban az időszakban kezdi el használni a kendert, amikor a mentális betegségek első tüneteit is tapasztalja – a serdülőkor középső és késői szakaszában.

Walsh szerint laboratóriuma legerősebb bizonyítéka, amely megerősíti a kender hatékonyságát, a poszttraumás stressz zavarban szenvedő betegek körében található.

“Tegyük fel, hogy 14 évesen kezdett el füstölni, és 18 évesen diagnosztizálták Önnél a depressziót. Nehéz megmondani, hogy egy kicsit depressziós volt-e, és megpróbálta-e kenderezéssel elűzni” – kommentálja.

Az orvosi tanulmányok segíthetnek feltárni, hogy a mentális betegségben szenvedők jobban érzik-e magukat, ha kendert használnak, vagy sem. De ennek ellenére a kutatók még mindig messze vannak attól, hogy megértsék az összes összefüggést.

Walsh rámutat a kender stigmájára, amely a legtöbb országban még mindig illegális, és arra, hogy ez a stigma hogyan rombolja a kenderre mint valódi gyógyszerre való potenciális rálátást. Mivel a kendert illegális anyagként jelölik, gyakran bűnözéssel hozzák összefüggésbe, nem a betegség tüneteinek enyhítésével. És még egy ideig tart, amíg ez megváltozik.

“Azt hiszem, a kendert minden oldalról meg kellene vizsgálni” – mondja. “Minden gyógyszernek megvannak a kockázatai és az előnyei is. De a kendernek még mindig ott a stigmája. Sokkal kevésbé vagyunk kritikusak a gyógyszeripar által gyártott szerekkel szemben.”

Walsh szerint laboratóriuma legerősebb bizonyítéka, amely megerősíti a kender hatékonyságát, a poszttraumás stressz zavarban szenvedő betegek körében található. Konkrétan a rémálmok csökkentéséről van szó. Ez főleg a kanadai Veteránügyi Minisztériumra (VAC) és a Nemzetvédelmi Minisztériumra (DND) vonatkozik, amelyek szintén újraértékelik a kannabisz orvosi célú használatáról szóló meglévő kutatásokat. A VAC egyes PTSD-ben szenvedő veteránoknak fedezi az orvosi kender költségeit (maximum napi 3 gramm).

A Leaflynek adott nyilatkozatában a VAC leírta: “Mivel tudjuk, hogy ez még mindig csak kialakulóban lévő gyakorlat és tanulmányi terület, szeretnénk biztosítani Önöket, hogy a kutatásunk konkrét iránya, amelyen a DND-vel együttműködünk, csak a legjobb hatással lesz a kender veteránok egészségére gyakorolt pozitív hatásaira vonatkozó bizonyítékok erősítésére.”

“Minden gyógyszernek megvannak a kockázatai és az előnyei is. De a kendernek még mindig ott a stigmája. Sokkal kevésbé vagyunk kritikusak a gyógyszeripar által gyártott szerekkel szemben.” – Zach Walsh kutató

Walsh úgy véli, hogy a jövőbeli tanulmányok jobban összpontosítanak majd a szorongásos zavarokra, amelyeket jelenleg gyakran gyógyszerészeti készítményekkel kezelnek, mint például a Valium vagy az Ativan.

“Fontos, hogy ezekre a gyógyszerekre is ránézzünk, ezeknek is vannak mellékhatásaik” – mondja. “Tolerancia kialakulásához és elvonási tünetekhez vezethetnek.”

Ha egy mentális betegségben vagy szorongásban szenvedő beteg a kannabiszos kezelés mellett dönt, Walsh hangsúlyozza az önmegfigyelés fontosságát. Ez hasonló az antidepresszánsokhoz, meg kell találni a megfelelő fajtát és mennyiséget. Próba-szerencse módszerrel ez a folyamat akár több hónapig is eltarthat, de annak megfigyelésével, hogy az egyes fajták és adagok hogyan hatnak az emberre, a legjobb eredmények érhetők el. A beteg így jobban megtudja, mi hatékony számára és mi nem.

“A felnőtt embereknek választási lehetőséget kellene kapniuk” – folytatja. “Annak ellenére, hogy a kender káros hatásait számtalanszor tesztelték, az előnyeit nem. Azt hiszem, egy felnőtt embernek magának kell eldöntenie, hogy kenderrel akarja-e kezeltetni magát, vagy sem.”


Kannabisz és mentális egészség: genetika és tudomány

Az eredmények magukért beszélnek

Alexandra Charendoff, torontói lakos, teljesen egyetért, bár az orvosok rendszeresen lebeszélik a kannabiszhasználatról. Miután Charendoffnál borderline személyiségzavart, szorongásos zavart és agorafóbiát diagnosztizáltak, rájött, hogy a kender a leghatékonyabb út a szorongás enyhítésére, amely megbénította, amikor úgy döntött, hogy kimegy a szabadba.

“Szinte azonnali volt” – mondja. “Amikor kendert szívok, végre tudok működni. Ez az egyetlen dolog, ami segített nekem. Ha Ativant veszek be, csak le akarok feküdni és aludni.”

Amikor ezt a lehetőséget javasolta az orvosának, “nyilvánvaló volt, hogy már sokszor lefolytatta ezt a beszélgetést”, de nem volt hajlandó a kender útjára lépni. Ez nem lepte meg túlságosan. Minden alkalommal, amikor epizódja volt és a sürgősségire került, az orvosok határozottan lebeszélték a kannabiszhasználatról, de soha nem voltak adataik, amelyekkel alátámasztották volna az állításukat. Charendoff úgy érezte, hogy a hozzáállásuk túlságosan egyoldalú.

“Azt mondják, hogy ez nem jó ötlet, de nem adnak teret a vitának” – mondja Charendoff.

Valószínű, hogy amint a kendert Kanadában legalizálják, több kutatás fog születni, és sokkal több bizonyíték lesz a hatékonyságáról a mentális betegségek kezelésében. Addig az orvosok továbbra is háttérbe szoríthatják a kender hatékonyságának kérdését. De amíg nem lesznek válaszaik, nagyon valószínű, hogy az olyan betegek, mint Lee és Charendoff, maguk kezdik el kutatni a lehetőségeiket.

“Nem hiszem, hogy a kender meg tudja gyógyítani a mentális betegségemet” – mondja Charendoff. “De segít nekem.”

Forrás: Leafly.com