
- A cannabis és a mentális betegségekkel kapcsolatos kutatásokat megnehezíti az a tény, hogy nem egyetlen egységes anyagról van szó.
- Zach Walsh sok időt tölt azzal, hogy a kannabiszfogyasztás, a mentális egészség és a függőség közötti összefüggéseket kutatja.
Kanadában, ahol a kannabisz legalizálása lassan, de biztosan halad előre, egyre nagyobb az érdeklődés az orvosi felhasználása iránt, különösen a mentális betegségek területén. Talán azért is, mert ez egy olyan probléma, amely minden ötödik kanadait érinti.
Használnak a mentális betegségben szenvedők kannabiszt, hogy könnyítsenek magukon, vagy csak azért fogyasztják, mert mentális betegségben szenvednek?
A valóság az, hogy a kannabisz a dohány és az alkohol mellett a legelterjedtebb pszichoaktív szer a lakosság körében, és elkerülhetetlen, hogy a kannabisz és a mentális betegségek lehetséges átfedése egyre több kérdést vet fel az orvosok számára.
És mégis, a legtöbb ember hasonló tapasztalaton megy keresztül: Amikor orvoshoz fordulnak, és megkérdezik, hogy a kannabiszfogyasztás segíthet-e a mentális betegségükön, a kérdést többnyire elutasítják. A kannabisz még mindig viseli a tiltott drog bélyegét, és sokáig tart, amíg ez megváltozik. És ami a kannabisz és a mentális betegségek kezelését illeti, vannak, akik ezt a helyzetet egy tyúk-tojás problémához hasonlítják. A mentális betegségben szenvedők azért fogyasztanak kannabiszt, hogy könnyítsenek magukon, vagy csak azért fogyasztják, mert mentális betegségben szenvednek?
A kutatások ezen a területen minimálisak, és az orvosok gyakran tapasztalatlanok; az információk nem hivatalosak, és főként betegek beszámolóiból származnak.
A torontói fotográfus és aktivista, Andy Lee kannabiszt használ a depresszió és a szorongás kezelésére. Akkor kezdte el ezt a kombinációt, amikor kipróbálta az antidepresszánsokat, és rájött, hogy azok nem hatnak.
Az orvosa világosan tudtára adta, hogy ellenzi a kannabisz használatát mentális betegségek kezelésére, ezért Lee úgy döntött, hogy másik orvost keres, akinek nem volt problémája a vény felírásával. "Tudom, hogy ez kényes téma és tabu, de nekem segített" – mondja.

"Tudom, hogy ez kényes téma, de nekem segített." – Andy Lee a kannabisszal történő depressziókezelésről
Bár megtalálta a számára megfelelő kezelést, elismeri, hogy a kannabisz túlzott fogyasztása mindenképpen kockázatokkal jár. "Ez egy gyógynövény, de nem szabad visszaélni vele, és nem szabad természetesnek venni" – mondja. "Olyan, mint az antibiotikumok: minél jobban hozzászokik a szervezet, annál kisebb a pozitív hatás."
Claire Gabereau egyetért. A vancouveri jelmeztervező évekig szívott kannabiszt. Amikor nála depressziót és borderline személyiségzavart diagnosztizáltak, az orvosa határozottan óva intette a kannabiszfogyasztástól. De a pszichiátere nyitottabb volt, és soha nem bírálta a szokásaiért. A probléma akkor jelentkezett, amikor egy újabb vizsgálat kimutatta, hogy szerhasználati zavarral küzd. Úgy döntött, hogy nem szed antidepresszánst, és nem marad absztinens.
"Nem tetszett, hogy a pszichiáterem olyasmiket mondott, hogy 'a józanság jó lehet neked, de itt vannak ezek a drogok'" – mondja Gabereau.
Három hónap telt el azóta, hogy Gabereau változtatott a szokásain, és a depressziója és a szorongása enyhülni kezdett. "Nem akarok újra annyit szívni, mert akkor biztosan paranoid és szorongó leszek" – mondja. "A kannabisz mindenképpen használható eszközként és gyógyszerként, de mivel én túl sokáig visszaéltem vele, számomra elveszítette az értékét és a jelentését."
Felbecsülhetetlen értékű kutatás Izraelből
A legtöbb tudós egyetért abban, hogy a kannabiszban található vegyületek, az úgynevezett kannabinoidok, egyértelmű hatással vannak az emberi biológiára. Még mindig sok hiányosság van a kutatásokban a kannabisz szerepét illetően a mentális betegségek kezelésében. Különösen az Egyesült Államokban, ahol a kutatásokat hátráltatja, hogy a kannabiszt az 1. osztályú kábítószerek közé sorolják.
Shauli Lev-Ran egy tel-avivi pszichiáter, aki a függőségre specializálódott. Kutatásai a kannabiszfogyasztás pszichiátriai vonatkozásaira, valamint a fájdalom, a mentális zavarok és a függőség kockázata közötti összefüggésekre összpontosítanak.
Rendszeresen kezel olyan betegeket, akiknek mind mentális zavaruk, mind kannabiszhasználati zavaruk van. Ahogy az Egyesült Államokban és Kanadában változni kezdett a kannabisz körüli szabályozás, egyre mélyebben merült el a kannabisz és a mentális egészség kapcsolatában.
Szakértelme ellenére Lev-Ran elismeri, hogy ami a tyúk-tojás kérdést illeti – vagyis hogy a mentális betegség vezet-e kannabiszfogyasztáshoz, vagy fordítva –, még nem jutott végleges következtetésre. "Ez bonyolult, sok módszertani problémánk van, amelyek megnehezítik, hogy a kérdéseinkre a legmegbízhatóbb válaszokat kapjuk" – mondja.
2013-ban Lev-Ran egy nagy kihívást jelentő tanulmányt végzett a torontói Addikció- és Mentálhigiénés Központban (CAMH). Ez a tanulmány az Egyesült Államok Nemzeti Alkohol- és Alkoholizmus-kutató Intézetének (NIAAA) adatait használta fel, és egy keresztmetszeti vizsgálat volt, amely több mint 43.000 embert ölelt fel – ez volt a legnagyobb ilyen jellegű epidemiológiai vizsgálat a mentális zavarok és a szerhasználat témájában. Lev-Ran azt találta, hogy a mentális zavarral küzdők hetente több mint hétszer nagyobb valószínűséggel fogyasztanak kannabiszt, mint az ilyen betegségben nem szenvedők.
Pontosabban a vizsgálat a kannabiszfogyasztás gyakoriságának és mennyiségének különbségeit vizsgálta a mentális betegséggel élők és az egészségesek körében. A kutatás a mentális betegségek számán és típusán, valamint a kannabiszfogyasztás intenzitásán alapult. És Lev-Ran számára az is nehézséget okoz, hogy a fogyasztott mennyiséget számszerűsíteni lehessen. Az alkohollal ellentétben a kannabisz adagolása nem egységes.
"Lev-Ran azt találta, hogy a mentális zavarral küzdő emberek hetente több mint hétszer nagyobb valószínűséggel szívnak kannabiszt, mint az egészségesek."

"Beszélhetünk a gyakoriságról és beszélhetünk az adagolásról, de egyik sem egységes" – magyarázza. "Ha naponta két buta, alacsony THC-tartalmú jointot szívok, az egy dolog. De ha skunkt vagy magas THC-tartalmú jointokat szívok, ráadásul egy nagyot, amit nem keverek dohánnyal, az talán ugyanannyinak tűnik, de nem az, óriási különbség van."
Ezt követte Lev-Ran meta-analízise, amely több ezer már meglévő tanulmányt dolgozott fel, és amelyből kiderült, hogy a kannabiszt fogyasztók hajlamosabbak voltak depresszió kialakulására. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a meta-analízisben szereplő tanulmányok közül sok nem vett figyelembe bizonyos tényezőket, például a gyermekkori neveltetést és a családban előforduló szerhasználatot.
2016-ban Lev-Ran újabb kutatást végzett, amely azokra az emberekre összpontosított, akik soha nem szenvedtek depresszióban, mind a kannabiszfogyasztókra, mind azokra, akik nem fogyasztottak kannabiszt. A kutatás azt mutatta, hogy azoknál a fogyasztóknál, akik soha nem voltak depressziósak, nagyobb volt a kockázata annak, hogy mentális zavar alakuljon ki náluk, mint azoknál, akik nem fogyasztottak kannabiszt. A kutatás a Nemzeti Alkohol- és Alkoholizmus-kutató Intézet adatait is elemezte, és ezúttal 34.000 ember vett részt benne 2013-ban.
Lev-Ran azt találta, hogy a kannabiszfogyasztás rendszerességétől (vagy rendszertelenségétől) függetlenül nem volt kimutatható különbség a depresszió arányában. Ezzel szemben a depresszióban szenvedők hajlamosabbak voltak a kannabiszfogyasztásra, ellentétben a depresszióval nem rendelkezőkkel.
"Azt mondhatjuk, hogy a kannabisz nem túl káros, de nem is sokat segít." – Shauli Lev-Ran
Ezt követően Lev-Ran azzal foglalkozott, hogy a kannabisz segít-e a depresszióban szenvedőknek. Megvizsgálta a depresszióban szenvedő embereket, mind azokat, akik fogyasztottak kannabiszt, mind azokat, akik nem, és azt találta, hogy csak kis különbségek voltak a két csoport között. Ez egy olyan következtetés, amely kétféleképpen értelmezhető.
"Azt mondhatjuk, hogy a kannabisz nem túl káros, de nem is sokat segít" – mondja, megjegyezve, hogy ez a következtetés csak egyetlen tanulmányon alapul. "De ez megmutatja, hogyan közelítünk ezekhez a kérdésekhez."
A kannabisz és a mentális betegségekre gyakorolt hatásának kutatását megnehezíti az a tény, hogy nem egyetlen egységes anyagról van szó. Több ezer fajta létezik, és minden növény több száz kémiai vegyületet tartalmaz, például kannabinoidokat és terpéneket.
"Arról van szó, hogy nem egyetlen specifikus vegyületről beszélünk" – mondja. "Ezért nevetséges az összes kannabiszfogyasztót egy kalap alá venni."
A mentális zavarokkal, például a bipoláris zavarral vagy a skizofréniával kapcsolatos kutatások egyértelműbbek. A kannabisz kiváltója lehet ezeknek a betegségeknek, és súlyosbíthatja azokat. A betegség vagy zavar kockázata azonban a hajlam és a kockázati tényezőknek való kitettség kombinációja. Azok, akiknek örökletes hajlamuk van a skizofréniára, és kannabiszt fogyasztanak, különösen nagy kockázatnak vannak kitéve, hogy serdülőkorban mentális betegség alakuljon ki náluk.
A PTSD utat tör magának
Zach Walsh sok időt tölt a kannabiszfogyasztás, a mentális egészség és a függőség közötti összefüggések kutatásával. A British Columbia Egyetem pszichológia docenseként ő vezeti azt a kutatólaboratóriumot, ahol a kannabiszt orvosi és "rekreációs" célokra egyaránt kutatja.
Walsh szerint az egyetlen módja annak, hogy valóban kiderüljön, hogy egy mentális betegséget a kannabiszfogyasztás okoz-e, vagy fordítva, az, ha az embereket fiatal kortól kezdve megfigyelik. Ennek az az oka, hogy a legtöbb ember nagyjából abban az időben kezd kannabiszt fogyasztani, amikor a mentális betegség első tüneteit tapasztalja – a középső vagy késői serdülőkorban.
Walsh szerint a legnagyobb bizonyítékok a laboratóriumában, amelyek megerősítik a kannabisz hatékonyságát, a poszttraumás stressz zavarban (PTSD) szenvedő betegeknél találhatók.
"Tegyük fel, hogy 14 évesen kezdett el szívni, és 18 évesen diagnosztizálták depresszióval. Nehéz megmondani, hogy már eleve kicsit depressziós volt-e, és megpróbálta ezt a kannabiszfogyasztással kezelni" – mondja.
Az orvosi tanulmányok segíthetnek feltárni, hogy a mentális betegségben szenvedők jobban boldogulnak-e a kannabiszfogyasztással, vagy sem. Ennek ellenére a kutatók még mindig nagyon messze vannak attól, hogy minden összefüggést megértsenek.
Walsh rámutat a kannabiszhoz kapcsolódó stigmára, amely a legtöbb országban még mindig illegális, és arra, hogy ez a stigma hogyan rombolja le a kannabiszra mint valódi gyógymódra való potenciális látásmódot. Mivel a kannabiszt illegális anyagnak minősítik, gyakran a bűnözéssel társítják, nem pedig a betegség tüneteinek enyhítésével. És ez időbe telik, amíg ez megváltozik.
"Azt hiszem, mint minden drognál: vannak kockázataik és előnyeik. De a kannabisznak még mindig van egy stigmája. Sokkal kevésbé vagyunk kritikusak a gyógyszeripar által gyártott gyógyszerekkel szemben."
Walsh szerint a laboratóriumában talált legnagyobb bizonyítékok, amelyek a kannabisz hatékonyságát igazolják, a poszttraumás stressz zavarban szenvedő betegeknél vannak. Konkrétan a rémálmok csökkentéséről van szó. Ez különösen igaz a Kanadai Veteránügyi Minisztériumra (VAC) és a Védelmi Minisztériumra (DND), amelyek szintén újraértékelik a kannabisz orvosi célú felhasználására vonatkozó meglévő kutatásokat. A VAC egyes PTSD-ben szenvedő veteránok számára fedezi az orvosi kannabisz költségeit (maximum napi 3 gramm).
A Leafly-nek adott jelentésében a VAC a következőket idézte: "Tudván, hogy ez még mindig feltörekvő gyakorlat és kutatási terület, szeretnénk biztosítani Önöket, hogy az a konkrét irány, amelyben a DND-vel dolgozunk, csak a legjobb hatást fogja gyakorolni a pozitív egészségügyi hatásokra vonatkozó bizonyítékok megerősítésére."
"Minden drognak vannak kockázatai és előnyei. De a kannabisznak még mindig van egy stigmája. Sokkal kevésbé vagyunk kritikusak a gyógyszeripar által gyártott gyógyszerekkel szemben." –Zach Walsh kutató
Walsh úgy véli, hogy a jövőbeli tanulmányok inkább a szorongásos zavarokra fókuszálnak majd, amelyeket gyakran olyan gyógyszerekkel kezelnek, mint a Valium és az Ativan.
"Fontos, hogy ezeknek a gyógyszereknek a mellékhatásait is megvizsgáljuk" – mondja. "Ezek toleranciához és elvonási tünetekhez vezethetnek."
Ha egy beteg mentális betegség vagy szorongásos zavar miatt a kannabiszos kezelés mellett dönt, Walsh hangsúlyozza az önmegfigyelés fontosságát. Ez hasonló az antidepresszánsokhoz: meg kell találni a megfelelő típust és mennyiséget. A próba-hiba módszer több hónapig is eltarthat, de a legjobb eredményeket azzal lehet elérni, ha az ember nyomon követi, hogy az egyes fajták és adagok hogyan hatnak. Így a beteg jobban megtalálja, mi a hatékony számára és mi nem.
"A felnőtt embereknek választási lehetőséget kell kapniuk" – folytatja. "Még akkor is, ha a kannabisz káros hatásai sokszorosan nagyobbak lennének, mint az előnyök. Azt hiszem, egy felnőttnek választania kellhet, hogy kannabisszal kívánja-e kezeltetni magát vagy sem.
Az eredmények magukért beszélnek
Alexandra Charendoff, torontói lakos egyetért, bár rendszeresen lebeszélik a kannabiszfogyasztásról. Nála borderline személyiségzavart, szorongásos zavart és agorafóbiát diagnosztizáltak. Charendoff azt találta, hogy a kannabisz volt a leghatékonyabb módja annak, hogy enyhítse a szorongást, amely megbénította, amikor úgy döntött, hogy kimozdul otthonról.
"Szinte azonnali volt" – mondja. "Ha kannabiszt szívok, végre tudok dolgozni. Ez az a dolog, ami segített nekem. Ha Ativant veszek be, csak le akarok feküdni és aludni."
Amikor ezt javasolta az orvosának, "nyilvánvaló volt, hogy már sokszor lefolytatta ezt a beszélgetést", de nem volt hajlandó belevágni a kannabiszos kúrába. Ez nem lepte meg nagyon. Minden alkalommal, amikor epizódja volt és a sürgősségire került, az orvosok határozottan óva intették a kannabiszfogyasztástól, de soha nem voltak adataik, amelyek alátámasztották volna állításukat. Charendoff úgy érezte, hogy a megközelítésük túlságosan egyoldalú.
"Azt mondják, ez nem jó ötlet, de nem adnak teret a vitára" – mondja Charendoff.
Valószínű, hogy a kannabisz kanadai legalizálása után több kutatást fognak végezni, és sokkal több bizonyíték lesz a hatékonyságára a mentális betegségek kezelésében. Addig is az orvosok még mindig félresöpörhetik a kannabisz hatékonyságának kérdését. De ha nincs válaszuk, nagyon valószínű, hogy az olyan betegek, mint Lee és Charendoff, elkezdik maguk felfedezni a lehetőségeiket.
"Nem hiszem, hogy a kannabisz meg tudja gyógyítani a mentális betegségemet" – mondja Charendoff. "De segít nekem."
Forrás:
Lion, Elianna. "Cannabis and Mental Health: It's Complicated." Leafly, 2018. okt. 12.



